Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Vannak bizonyos dolgok, amik speciálisan rögzítik a tetteinket, beszédünket és gondolatainkat. Ezután a tetteink, beszédünk és gondolataink, legyenek azok helyesek vagy helytelenek, egy sajátos légkört fognak alkotni, és ez körülvesz majd minket. Követni fog, bárhová is megyünk. Amíg élünk, körülvesz minket. Ezt a tudományban a „személy mágneses mezejének” nevezik. Mágneses mező. Ez a mágneses mező, még azután is, hogy egy személy meghal, továbbra is körülveszi az ő másfajta testét. Kivéve ha egy nagyon nagy gyakorló vagy, óriási spirituális erővel, akkor fel tudod oldani. Különben több száz évbe is beletelhet, mire feloldódik. Ez nem olyan egyszerű. Több száz év után ez a mágneses mező fokozatosan eltűnik magától. Vagy átalakul egy másik helybe, vagy a körülmények hatnak rá, vagy mások elnyelik, amíg szétoszlik és elhalványul. Olyan, mint a felhők. Például, ha van egy nagy gyárunk, sok mindent főzünk, sok mindent készítünk, és akkor a füst felszáll, és nagyon sötét felhőkké válik. De ezek a sötét felhők nem tudnak azonnal eltűnni. Így egyes helyeken, ahol túl sok gyár van, az egész égbolt megtelik fekete felhőkkel (szmog). Ez nem jó az emberek egészségére. A világon sok ilyen hely van, ahol az embereknek, bár nem betegek, oxigénpalackkal kell lélegezniük. Hallottatok már róla? Láttátok a tévében? Mint például São Paulo, vagy néhány más hely, ahol nincs elég oxigén, és az embereknek oxigénpalackból kell lélegezniük. Még a gyerekeknek is oxigénpalackot kell használniuk, mert a területet fekete felhők (szmog) veszik körül. Ugyanígy a belső légkörünk is füstöt bocsát ki. Egyfajta kellemes vagy kellemetlen légkört teremt, amitől az emberek vagy kellemesen, vagy kellemetlenül érzik magukat. Mi magunk vagyunk azok, akik ezt létrehozzuk, és minket érint először. De másokra is hatással lesz. Olyan ez, mint amikor egy ember dohányzik: a saját testének árt, de a mellette lévők is, akik belélegzik a füstöt, kellemetlenül érzik magukat. Nem igaz? Ezért van, hogy mi, spirituális gyakorlók vagyunk azok, akik valóban a legtöbbet segítünk másoknak. Mit csinálunk mi, spirituális gyakorlókként? Egyrészt ügyelünk a tetteinkre, beszédünkre és gondolatainkra – nem engedjük meg magunknak, hogy ártalmas tetteket kövessünk el vagy negatív gondolatok foglakoztassanak, amelyek árthatnak magunknak vagy másoknak. Másrészt magunkba szívjuk a Jang energiát Fentről. Magunkba szívjuk Isten Erejét, ami megáld minket, egyre bölcsebbé téve minket, egyre több láthatatlan spirituális Erővel. Ez segíthet magunknak és segít másoknak. Nos, amikor azt mondom, „spirituális Erő”, nem az ilyen „csiribú-csiribá” dolgokra gondolok, és aztán – ah! Így dicsekedni másoknak. Nem. Én a transzcendentális spirituális Erőre gondolok. Természetesen segítünk másoknak. Néha talán észre sem vesszük, de biztosan érezhető. Időnként talán tudatában vagyunk, de ez nem olyasmi, amit szándékosan teszünk. Olyan, mint egy virág – nem szándékosan árasztja az illatot; az maga az illat. Az ilyen spirituális Erő a Buddha Ereje, az Úr Jézus Krisztus spirituális Ereje. Nem az a „csiribú-csiribá” fajta. Tehát nekünk, spirituális gyakorlóknak, minél tisztábbá válnak tetteink, beszédünk és elménk, annál több bölcsességre teszünk szert, annál több erőnk lesz. Bármilyen munkát végzünk, bármilyen dolgot teszünk, az a magunk és mások javát szolgálja. Egyre nagyobbá válunk. Akkor természetesen nagyon örömteli, üdítő, jótékony hatású mágneses mezőt fogunk sugározni. Többé már nem a sötét, kimerítő fajta mágneses mező lesz, ami nehéz a karmától. Amikor az Úr Jézus Krisztus élt, gyalog közlekedett. Sokan tudták, hogy nagy Ereje van. Volt egy asszony, aki nagyon beteg volt, és titokban csak megérintette az Úr Jézus Krisztus köpenyét, és a betegsége meggyógyult. Ebből nem mondhatjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus valami „csiribú-csiribá” mágikus erőt használt a gyógyítására. Nem. Még Maga az Úr Jézus Krisztus sem tudta abban a pillanatban, hogy ki vett titokban az Erejéből. Ezért nézett körül, és kérdezte meg: „Ki érintette meg a ruhámat?” Csak ekkor jött elő reszketve az asszony, és megbánást tanúsított: „Én csak megérintettem a ruhádat. Most elmúlt a betegségem. Köszönöm! Kérlek, bocsáss meg nekem.” Az Úr Jézus Krisztus azt mondta: „Rendben, rendben. Jól van. A lényeg, hogy meggyógyultál.” Ez az igazi spirituális Erő. Nem használt szándékosan semmiféle erőt. Ő Maga volt az Erő. Bárki, aki kapcsolatban állt Vele, bárki, aki érintkezésbe került Vele, annak természetesen a javára vált. Ez így van. Hallottunk egy süket emberről is. Aztán az Úr Jézus Krisztus segített neki, és képes volt hallani. De amit ő „hallott”, az nem feltétlenül ugyanaz volt, mint amit mi „hallunk”. Amennyire tudom, ez a fajta „hallás” valójában egy „belső Hallás”. Ezért van az, hogy sok süket tanítványom is képes hallani a belső Buddha Hangot, Isten Hangját. Mi, akiknek teljesen normális a fülünk, nem halljuk azt a (belső Mennyei) Hangot. Halljuk ennek a világnak a hangjait, de süketek vagyunk Isten Hangjára. Tehát azok a süketek, akik a tanítványaim lettek, nem hallják a pletykát vagy jó és rossz világi beszédet. De amit hallanak, az a legjobb (belső Mennyei) Hang: a legszebb, a legkellemesebb, a legbölcsebb, a leghasznosabb, a leginkább életmentő (belső Mennyei) Hang. Ez sokkal jobb, mint a világ pletykáit és vitáit hallgatni. Tehát a külső hangok hallása nem nagy dolog; a belső (Mennyei) Hang hallása az, ami igazán számít. Ezt a belső (Mennyei) Hangot nem a fizikai füllel kell hallani. Ha magunktól is halljuk, az jó. De ha nem, akkor találnunk kell egy Mestert, akinek a „belső halló képesség” megnyitása a szakterülete. Amikor a Mester segít nekünk megnyitni ezt a belső halló képességet, akkor hallhatjuk Azt. De amikor magunktól halljuk, az lehet, hogy nem magas szintű (belső Mennyei) Hang. Olykor már magunktól is hallottuk a belső (Mennyei) Hangot, vagy láttuk a (belső Mennyei) Fényt, de mégis találnunk kell egy Megvilágosodott Mestert, hogy megerősítse, melyik szinten vagyunk. Aztán a Mester Erejével felemeltetünk, hogy áttörjük ezt a szintet, és egy magasabbra emeltetünk. Értitek, amit mondok? Van úgy, hogy már előző életeinkben is gyakoroltunk, így ebben az életben is hallhatjuk a (belső Mennyei) Hangot és láthatjuk a belső (Mennyei) Fényt is. De egy Megvilágosodott Mester nélkül nem érhetjük el a Legfelsőbb Birodalmat. Egy élő Mester olyan valaki, aki a Legfelsőbb Birodalomból jön, tehát ismeri az Utat. Csak akkor tud elvezetni minket a Legfelsőbb Birodalomba. Rendben, most hagyom, hogy kérdezzetek. Ha túl sokat beszélek, elfáradtok. Fáradtak vagytok? (Nem.) Nem fáradtak, az jó. Rendben, most kérdezhettek. Kérlek, világosan írjátok le őket. (Ha vannak kérdéseitek, kérlek, írjátok le őket a kérdőívre, és adjátok át a csapatunknak.) (Ha jó szándékkal történik, például a kedvesség kedvéért hazudunk, az bűnnek számít?) A legjobb nem hazudni. Ha az Igazságot akarjuk elérni, akkor igazat kell mondanunk. Azt aratjuk, amit vetünk. Az Igazságot akarjuk keresni, de hazugságokat mondunk – akkor a kettő ellentétes irányba megy. És ez egyre távolabb visz minket az Igazságtól. (Mester, őszintén szeretnénk megkapni a beavatást. De mivel külföldön élünk, olyan körülmények miatt, mint a tartózkodási engedély és az anyagi tényezők, a jelenlegi élelmiszeripari vállalkozásunk (állat- személy) hús használatával jár. Ebben a helyzetben még kaphatunk beavatást?) Akkor a helyiek mivel foglalkoznak? A helyiek is (állat-személy) hús árusításából élnek? Nem. Akkor változtasd meg a munkádat. Meg kell változtatnod a munkádat. Árulhattok vegán ételeket, árulhattok ruhákat, és termeszthettek zöldségeket. Bármilyen munkát végzünk, amíg az elegendő a szükségleteinkre, az jobb. Ne hajszoljatok egy kis extra pénzt, aztán amikor meghalunk, a karmánk túl nehéz, és senki se tud megmenteni minket. Akkor egy nagyon sötét és szenvedéssel teli helyre süllyedünk. Akkor a pénz haszontalan. Élhettek csak úgy, mint a helyiek. Nekik nincs sok pénzük. Például, ha többet akarunk enni, vagy luxusban akarunk élni ma, akkor keményebben kell dolgoznunk, vagy többet kell másokat becsapnunk. Nem jó ilyet tenni. Élhetünk egyszerűen, zöldségeket és babot eszünk, ami itt nagyon olcsó. Az életünk mulandó. Tíz év vagy csak néhány évtized múlva, és már nem vagyunk. Elég nevelni a gyerekeinket amíg felnőnek, és gondoskodni tudnak magukról. Nem szabad a pénzért élnünk vagy luxus életre törekednünk. Az csak árt a lelkünknek, a bölcsességünknek és az örök életünknek. Értitek? Nehéz, tudom. Nagyon nehéz. De a Biblia azt mondja: Keressétek először Isten Országát, és minden más eljön, eljön hozzátok. Keressétek először Isten Országát, és minden más megadatik nektek. (Mester, a tengerentúli kínaiak többsége az éttermi üzletágban dolgozik. A beavatás után folytathatják ugyanazt az üzletet? Sokan közülük éttermet nyitnak, többnyire kínaiak.) Nem tudnak vegán éttermeket nyitni? A mi spanyoljaink mind vegánok. (Szeretnek steaket enni.) Csak néhányan. Azért jönnek enni, mert ti ízletessé teszitek az ételt. Ez az a rossz szokás, amit ti, kínaiak, hoztatok ide, és nehéz karmát teremtetek. Az őseik, nemzedékről nemzedékre, soha nem is tudták, mi az az (állat-személy) hús. Nem tudták, hogyan kell főzni, és ha mégis, rosszul főzték, ezért nem ették. Inkább több babot ettek. Most jönnek a kínaiak, akik ügyesen főznek, sok nátrium- glutamátot és fűszert használnak, és az emberek azt mondják: „Hű, a hús nagyon finom!” Aztán elköltik a megtakarításaikat, hogy azokat az (állat-személy) ételeket egyék, amit ti készítetek. Ez a fajta karma annyira ijesztő. Ha az (állat-személy) hús nem lett volna ízletesre elkészítve, nem ették volna meg. Ők nem tudták, hogyan kell főzni az (állat-személy) húst. Hozzá voltak szokva a babfőzéshez. Aztán jöttünk mi, kínaiak, és magunkkal hoztuk ezt az ízt. Ó, te jó ég! Tényleg meg vagyok rémülve ettől. Tegnap valaki megkérdezte tőlem: ő maga vegetáriánus, de a férje és a gyermekei (állat-személy) húst akarnak enni. Kaphat akkor is beavatást? Azt válaszoltam: „Igen.” Akkor miért mondok „nem”-et nektek, akik (állat-személy) húst és hal(-személy) húst árultok? Mert a két helyzet különböző. A külső cselekedet hasonlónak tűnhet, de a körülmények mások. Például, ha te egy feleség vagy, férjhez mentél, és nem vagy hajlandó (állat-személy) húst főzni neki, a családi harmónia megrendülne, érted? Még az is lehet, hogy kényszerít, hogy (állat-személy) húst főzz; ez egy másik eset. A ti esetetekben ti döntötök úgy, hogy megölitek a csirke- és disznó (-személyeket), majd a húsukat másoknak szolgáljátok fel. Ez a két helyzet különböző. De őszintén megmondom nektek: habár a férjének vesz enni (állat-személy) húst és hal(-személyt), akiknek nyitva van a Mennyei Szemük, látnák, hogy démonok verik őt. Minden alkalommal, amikor elmegy a piacra (állat-személy) húst és hal(-személyt) venni, a démonok megverik és ő a földre esik. Aztán feltápászkodik és hazamegy főzni. Mert nincs más választása. Ebben az esetben Isten megbocsát neki; csak a démonok verik meg. De nektek van választásotok. Photo Caption: Csak egy kis patak sok életet fenntarthat!